A sejtek biológiai áramának vezetésével foglalkozó tudományos tanulmányokon keresztül alakult ki a “nyugati” elképzelés a mikroáram (μa) használatának előnyeivel kapcsolatban . Mitchell már 1978-ban Nobel-díjat nyert a munkájáért ezen a területen. 1982-ben Cheng azt mutatta ki, hogy 500 mikroampernél kisebb stimuláció mellett a sejtekben az ATP 500-800% -kal, a fehérje bioszintézis 70% -kal nő, és a membrán transzport 40% -kal javul. 1991-ben a Nobel-díjasok, Neher és Sackman megmagyarázták, hogyan hat a mikroáram a sejtmembrán viselkedésére. Majd Boyer és Walker 1997-ben magyarázta meg az ATP termelés mechanizmusát.
